2021.09.18.

Miért lettem vegán?

Kezdem talán a legelejéről. Annak idején szüleim és nagyszüleim is tartottak állatokat, mindig természetes volt az, hogy ha kimegyek az udvarra, ott kapirgálnak a tyúkok, a hátsó kertben úszkálnak a kacsák a kacsaúsztatóban, tartottunk nyulakat, disznókat, ezekre jól emlékszem. Volt mindig kutyánk és egy macskánk is, akiket nagyon szerettem. Természetes volt akkoriban, hogy foglalkoztunk velük, etettük, szerettük őket, és időnként el-eltűntek. Kisgyerekként nem tudtam még összekapcsolni fejben, hogy azok az állatok, akikkel akkoriban játszottam, utána egyszer csak a tányérunkon kötöttek ki. Utólag ebbe belegondolni is rossz. Habár akkor ez természetes volt. Természetes volt az, hogy mindig eszünk húst, mondván az kell, szükséges. Csak később tudatosult bennem az, hogy ezeket az állatokat tulajdonképpen mindvégig azért nevelgettük, hogy nagyszüleim levágják. De még így is azt mondom, a mai ipari állattartáshoz viszonyítva messze jobb soruk volt. De a vége mindig ugyanaz. Ezek az állatok meghaltak. Meghalnak. Miattunk, hogy az ízlelőbimbóinknak egy rövid ideig jó legyen.

Az idő előrehaladtával az otthoni állattartás megszűnt, a faluban, ahol élek talán már csak néhány ház van, ahol ma is tartanak állatokat. Egyszerűbb és olcsóbb lett ezt a húst a boltban, előre, kész állapotban megvenni. Csak lekapjuk a polcokról a csirkemellet, és már mehet is a sütőbe. Bele sem gondolván, hogy került az a polcokra. Milyen életet élt, hogyan halt meg, és hány életbe került egy családi vacsorára való hús.

Az első gondolat

Bevallom én mindig is ódzkodtam valamelyest a húsok feldolgozásától. Nem szerettem hozzáérni, nem szerettem szeletelni, és a nyers hús (főleg a csirke) mindig csípte is a kezemet. A szaga is taszított nyers és félkész formában is. Gyakran belegondoltam abba, hogy milyen érdekes, a gyümölcsöket, zöldségeket nyersen is eszegetem, miközben pucolom bele a levesbe, mert jól esik már így is. Ellenben a nyers hús taszít, alig várom, hogy már végre túllegyek rajta, legyen befűszerezve és legyen bent a sütőben.

Majd egyre többször kísértett a gondolat: Van egy édes kis tengerimalacom, imádom, szeretem, és el nem tudnám képzelni, hogy ártsak neki. Azt meg pláne nem, hogy megegyem. Mert hát szeretem az állatokat, ha tehetném az összeset óvnám. Támogatok anyagilag egyesületet is, akik állatokat mentenek. Majd ránézek a tányéromra, amin ott a sült hús. Egyre többször gondoltam bele ebbe, hogy mennyire álszent gondolat tőlem szeretni az állatokat, a kistehenet, a kispipit a kis mindent, meg a nagy tehenet is, majd vacsorára éppen azt enni.

Szembesülni az igazsággal

Ez volt az első gondolat, ami hosszú ideje nagyon bántott. Majd elkezdtem kutakodni a témában. Érdekelt, hogyan, miként kerülnek a húsok a polcokra, és döbbenet, amivel szembesültem. A legmeghatározóbb dokumentumfilm ebben a témában a Land of Hope and Glory volt. (Youtube-on fent van, magyar felirattal) Egyik este, mikor leültem, hogy megnézzem, nem bírtam ki sírás nélkül, de végignéztem. Majdhogynem sokkos állapotban voltam attól, amivel szembesültem, és csak arra tudtam gondolni, hogy soha többet nem eszem húst. Az a mérhetetlen kegyetlenség, amit az emberek tanúsítanak az állatok felé elfogadhatatlan, dühítő és elkeserítő egyben.

Ott végleg eltörött bennem valami. Úgy éreztem én ezt soha többé nem akarom támogatni. Valóban ez a nap volt, amikortól nem eszem húst.

Érzékenységem a tejre

Elgondolkodtatott az, hogy miért utasítja vissza a szervezetem a tejet és a tojást? Évek óta laktóz-intoleranciával küzdöttem, és drasztikusan romlott az állapot. Fokozatosan a tejfehérje és a tojás is nyomokat hagyott már rajtam, az arcomon, a testemen, és felfújt, mint egy héliumos lufit. Az emésztésemmel folyamatosan problémák voltak, évek óta laktózmentes diétán voltam, és jó ideje semmilyen tejet/tejterméket nem eszem már emiatt.

Majd kutakodtam tovább, és sorban szembesültem azzal, hogy mennyi mindennel kezelik életében ezeket az állatokat, s amikkel utána is azokat a húsokat/tejtermékeket, amik végül a polcon kötnek ki. Végleg elment a kedvem/étvágyam attól, hogy még egyszer a számba vegyem bármelyiket. És akkor még nem ejtettem szót az ipari állattartás környezetterhelő hatásáról.

Állatkísérletek

Majd ahogy egyre többet kutattam a témában, szembesültem azzal, hogy miféle kísérleteket végeznek el állatokon különféle kencékhez. Szembesültem azzal, hogy miféle kínokat élnek át azok az állatok, akiknek a szőrméjéből vagy bőréből készülnek a trendi divatos kiegészítők. Ami leginkább feldühített, az az, hogy azért végeznek szívesen kozmetikai kísérleteket beagle kiskutyákon, mert nagyon megbocsátó a természetük.

Tudtátok-e?

  • Egy bőrérzékenységi vizsgálathoz 32 tengeri malac, vagy 16 egér kell, mellyel az allergiás reakciókat nézik. A teszt során a vizsgálandó anyagot a bőrre kenik, vagy a bőr alá fecskendezik, és megnézik, hogy fellép-e gyulladás, bőrvörösség, viszketés, vagy bármi egyéb reakció.
  • A szemirritáció vizsgálásához nyuszikat használnak. A szemükbe csöpögtetik a vizsgálandó anyagot, és figyelik, hogy milyen mértékben, és mikor lép fel szemvörösség, gyulladás, stb.

Rengeteg dologgal ismerkedtem meg azóta. (számomra) új élelmiszerek, környezetkímélő és állatkísérlet mentes márkák, hazai kisvállalkozások, akik hisznek a jóban és tesznek érte, hogy fenntartható módon teremtsenek értéket fogyasztóik számára. Ezekről a későbbiekben írni fogok még.

Ez lenne az én rövid történetem arról, hogy miért lettem vegán. Nem csupán étrendben, hanem életmódban is. Választás kérdése volt, én így döntöttem.

A vegánság élettani hatásairól, szervezetre gyakorolt hatásairól a következő cikkemben olvashattok. Addig is minden jót kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük